You are here
Home > Davis Kupa >

Volt egyszer egy meccs

A múlt héten, csütörtökön sorsolták ki a madridi, Davis-kupa döntő csoportjait. Magyarország a D-csoportba kapott besorolást, Horvátország és Ausztrália mellé. Egyszerűen nem lehetett volna egyszerűbb. A horvátokkal még sosem játszottunk, az ausztrálokkal mindössze egyszer. De az az egy maga volt a csoda. Idézzük fel, mi is történt, a Nagy Meccsen, a korabeli dokumentumok alapján.

Mielőtt még rátérnénk az 1995-ös meccsre, vizsgáljuk meg azt is, hogy érkeztünk el odáig. A válogatottunk két évvel korában, vagyis 1993-ban fantasztikus nagyot menetelt. Az Euró/Afrikai-zóna I. csoportjában előbb 4-1-re verte a finneket (Noszály Sándor kétszer, Krocskó József egyszer, a Lányi, Markovits duó egyszer nyert). Majd óriási meglepetésre legyőzte a briteket is. Itt már az első napon 2-0-ra vezettünk Krocskó és Noszály sikerével. Bár párosunk és Krocskó vereségével 2-2-re jöttek fel Jeremy Bates-ék, az utolsó meccsen Noszály három szettben 7:5, 6:4, 7:5-re intézte el Chris Wilkinsont.

A magyar válogatott így aztán a Világcsoportba kerülésért játszhatott, és egy újabb hatalmas bravúr következett, Argentínát 4-1-re sikerült legyőzi Noszályéknak. Egy évben háromszor nyertünk, amire azt megelőzően 1978 óta nem volt példa, Taróczy Balázs és Szőke Péter hozta az akkori bravúrt. Majd az 1994-es esztendő annyira jól nem sikerült, a Világcsoport első körében a franciák nyertek 4-1-re, majd az osztályozón az olaszok hasonló arányban, így 1995-ben visszakerültünk az Euró/Afrikai-zóna I. osztályába.

Áprilisban a portugálokkal játszottunk, ismét a Világcsoport selejtezőjébe kerülésért. Az első napon drámai, ötórás csatában Noszály 6:7(8), 6:2, 6:4, 2:6, 3:6-ra kikapott Emanuel Coutótól. Krocskó viszont négy szettben nyert Joao Cunha-Silva ellen. A második napon a Markovits László, Köves Gábor párosunk 1-2-es szettarány után álomteniszt produkált, 6:7(2), 6:2, 6:7(4), 6:4, 6:2-re megnyerte a meccset. A harmadik napon, a sérüléssel is bajlódó Noszály mindent eldöntött, négy szettben verte Joao Cunha-Silvát (a végén Krocskó tétnélküli meccsen simán kikapott), így két év után ismét a Világcsoporttért játszhattunk, Benyik János kapitány pedig győzelemmel mutatkozott be a kispadon.

Elérkeztünk tehát a meccshez, 1995. szeptember 22. és 24. között fogadtuk az ausztrálokat. Immár – óriási érdeklődés miatt – a Kisstadionban, ahová hétezer nézőt vártak, a háromnapos bérletért mindössze 600 forintot kértek el a szervezők. Nálunk, a már évek óta szokásos mag, Noszály Sándor, Krocskó József, valamint a Markovits-Köves duó várta a világ egyik legerősebb válogatottját, ami 1993-ban még döntőt játszott a legjobbak között, a németektől 4-1-re kaptak ki. A párosuk, Mark Woodfrode és Todd Woodbridge pedig első kiemelt volt a DK-meccset megelőző US Openen, amit meg is nyertek. 1991-től játszottak együtt, korábban kétszer nyertek Wimbledont, egyszer Australian Opent.

A korabeli világranglistán Noszály állt a legelőkelőbb, 95. helyen, a másik egyesünk, Krocskó József a 192. volt. Az ausztráloknál Woodbridgék vezették a páros világranglistát. Mark Philippoussis a 86. volt, mellette Patrick Rafter játszotta volna másik egyest, de ő később – bár eljött Budapestre – csak a lelátón kapott helyet. A kapitány poszton pedig szintén egy korábbi legenda, John Newcombe állt, aki egyesben hétszer nyert Grand Slamet 1967 és 1975 között.

A mieink közül Noszály Bukarestben, 1 350 000 dolláros ATP-tornán, a többiek a Római Teniszakadémián zajló, 75 ezer dolláros Medicor Open Challenger-versenyen készültek. Noszály elődöntőig jutott, csak az osztrákok korábbi világelsőjétől, Thomas Mustertől kapott ki, ezzel akkor bekerült a top100-ba. Krocskó, hazai pályán, szintén a döntőben, a spanyolok kiváló játékosát, Carlos Moyától szenvedett vereséget, míg a Markovits, Köves duó is a fináléban kapott ki, az áprilisban még legyőzött Couto, Cunha-Silva portugál kettőstől.

Eljött a nagy nap. Newcombe végül Woodbridge-re bízta az egyik egyest, míg Philippousis ellen Noszály Sándor kezdett. Az ausztrál 26 perc alatt 6:1-re rendezte le az első szettet, majd viszonylag könnyen, 6:2, 6:3-mal folytatta, így 3-0-ra nyert.

Noszály semmi különöset nem ütött, így azután nem volt nehéz dolgom ellene. Csak be kellett fejeznem a pontokat. – mondta a meccs után Philippoussis. Noszály elmondta: Úgy éreztem, mintha füvön játszottunk volna. Talán többet kellett volna támadnom.

Krocskóra hárult a felelősség, hogy Ausztrália ne menjen el nagyon már az első napon. A magyar teniszező álomszerűen kezdett, 4:2-re és 40-15-re is vezetett, de nem tudta megcsinálni az első szettet, 7:5-re bukott a világranglistán akkor 34. helyen álló Todd Woodbridge ellen. A magyar játékos aztán fantasztikusan játszott, három sima szettet nyert, 6:2, 6:3, 6:1-re hozta a meccset. A vége alakult a legszebben, hiszen 14 perc alatt már 4:0 volt ide.

Woodbridge a körülményekre panaszkodott. A sok negatív közül a hideg zavarta a legjobban, emiatt nem tudta a szokásos, agresszív játékát mutatni. Természetesen azért Krocskót is dicsérte, aki elmondta, a taktika része volt, hogy hosszú labdamenetekkel fárassza ki az ausztrált, aki a harmadik játszma végére már láthatóan nehezebben mozgott.

A csoda 82 percig tartott. Értékelt a páros meccse után a sportlap korabeli tudósítása. A Markovits, Köves duó 6:1 7:6(7)-ra vezetett a világ legjobb párosa, Todd Woodbridge és Mark Woodforde ellen. Az ausztrálok aztán felőrölték a mieinket, 6:0, 6:3, 6:2-vel megfordították a meccset, és 2-1-re vezettek összesítésben. Köves Gábor pszichikai és fizikai fáradtságra panaszkodott, míg Newcombe tréfálkozott a sajtótájékoztatón:

A két Woody null-kettőnél odajött hozzám, és megkérdezte tőlem: „ideges vagy John bácsi?” De még mennyire, válaszoltam nekik. Erre ők: „akkor nyerünk!” Komolyra fordítva a szót, vasárnap még minden megtörténhet. Ez a gyönyörű ebben a játékban, és a Davis-kupában: egyszer fenn, egyszer meg lenn.

Aztán vasárnap a magyar tenisztörténelem legnagyobb csodájának lehetett a szemtanúja a Kisstadionba kilátogató, illetve a tv-k előtt ülő szurkolósereg. Noszály vállán nagy teher ült, hiszen neki kellett életben tartani a reményeinket. Az első szettben, még 4:2-es vezetésénél megremegett a keze Woodbridge ellen, és 6:7(4)-re elbukta a játszmát, de aztán csodálatos játékkal, ismét 4:2-es vezetéséről már behúzta a szettet. Két ellentétes játszma jött utána, előbb 6:1 oda, majd 6:2 ide, így aztán jött a mindent eldöntő játszma.

4:4-re álltak, amikor Noszály adogatásánál két bréklabdája is volt Woodbridge-nek. De aztán 65 lett ide, majd nekünk lett két meccslabdánk. Woodbridge a másodikat hosszúra ütötte, így 3 óra 38 perc után mi ünnepelhettünk.

Azt hiszem az döntött a javamra, hogy fizikailag jobban bírtam az öt szettes mérkőzést, másrészt a fontos pontok döntő többségét sikerült megnyernem. Rendkívül fontos volt, hogy ilyen helyzetekben sokszor ütöttem „extrát”. Ez azt jelenti, hogy több alkalommal is kiszorított helyzetben, szinte teljesen reménytelenül úgy sikerült visszakanyarítani a labdát, hogy ellenfelem már nem tudott mit kezdeni vele.

Mesélte a meccs után Noszály Sasa.

Következett a mindent eldöntő csata, a pénteki két nyertes, Krocskó József és Mark Philippoussis meccse. Több mint száz hely állt a két játékos között a világranglistás, de a pályán ebből semmi sem látszott. Az akkor 19 éves ausztrál nem tudta ráerőltetni ellenfelére az akaratát, sőt inkább Krocskó játéka dominált, és 33 perc alatt 6:4-gyel vezetett.

Újabb 39 perc kellett, és 6:4-gyel már csak egyetlen szettre voltunk a csodától. Az ausztrál ekkor mindent egy lapra feltéve támadott, és 6:3-mal szépíteni is tudott. Krocskót nem lehetett kizökkenteni. 4:3 után lebrékelte Philippoussist, akin már csak egy fogadóelőny segített volna. Két labdája is volt hozzá, de elrontotta. A közönség felállva tombolt. Megcsinálták a fiúk. Az ausztrálok a tenisztörténelem első olyan idényét élték meg, amikor nem játszhattak a Világcsoportban.

Józsi a DK-találkozókon százhúsz százalékot teljesít, mindig lehet rá számítani. Mindenki példát vehetne róla

Ezt Benyik János, kapitány mondta a fantasztikus meccs után. A mieink megcsinálták azt, ami korábban sosem sikerült, két éven belül kétszer jutottak el a világ elitjébe. Igaz, a magyar csapat a következő szezonban a csehektől, majd az oroszoktól is kikapott, ehhez fogható bravúrt azóta sem éltek át. Nagyon nagy dolog lenne, valami hasonlót megélni novemberben, Madridban.

Készült, és a fotók az Arcanum Adatbázis felhasználásával.

Vélemény, hozzászólás?

Top